A puhafa kijefejezést a tobozos illetve tűlevelű fákból származó faanyag csoportosítására használják, valamint olyan fák leírására melyek megőrzik zöld színüket az egész év folyamán, a vörösfenyő (larches) és mocsárciprus fajok kivételével.
A puhafa a világ fatermelésének körülbelül 80%-át jelenti, melynek tradicionális központjai a Balti, Scandináv, Oroszország és Dél-Amerika vidékeken voltak. A puhafa kifejezést ellentétben a keménylombos a kijejezéssel használják, mely a lombhullató fák kategóriáját jellemzi, melyek faanyagának szerkezete finomtól durváig változik a fafaj függvényében. Ezen kifejezések nem a fa lágyságát vagy keménységét, hanem a fasejt alapszerkezetét jelzik, a keményfa szerkezetének összetettsége jóval meghaladva a lágyfáét.
Szerkezetének köszönhetően, általába véve a puhafát könnyű feldolgozni, ezért az ember által hasznosított fa nagy részét képezi: építő-, bútor-, papír és kartonipar, szobrászat ágazatokban, a finomabb tűlevelűeket pedig különleges célokra alkalmazzák.


Forrás: http://www.auf.asn.au